Kedves Olvasóim! :)

Megtörtént amire régóta vártam, készültem... Elindultam Brüsszelbe! :)

Repülővel jöttem, mivel ezt találtam a legkedvezőbbnek, leggyorsabbnak, stb. Első etapban Frankfurtig utaztam, mivel Keresztapukám kihozott egy bőröndnyi cuccot már karácsony körül. Egyesek szerint picit sok holmim van, de azért én még gond nélkül tudtam volna pakolni, bár így is kiraboltam kis családom gurulós bőrönd készletét...Kicsit féltem is, hogy ennyi kézipoggyásszal nem fognak felengedni, mert a megengedett felvihető táska az 1 (max. 10 kilós), de én kettő táskát és egy szatyrot hoztam. A gépen gördülékenyen ment minden; kaptunk inni, enni szokás szerint (bár a sonkás-répás szendvicset még mindig nem értem, de mindegy), elég hamar megérkeztünk, majdnem 15 perccel a tervezett előtt, ami egy 1,5 órás útnál azért nem rossz...

Az elköszönés könnyebben ment, mint hittem. Azt gondoltam, hogy nagy sírások lesznek, véget nem érő ölelkezésekkel. De szerencsére nem így történt. Adtam mindenkinek 1-1 puszit, és mentem is be. Nem mondom, hogy nem volt rossz, meg mikor telefonáltunk még a becsekkolás után, akkor nagyon elfogott a sírhatnék is, de azért ezerszer rosszabbra számítottam.

Kb. az első negyedórában miután felszálltunk beugrott, hogy mit is hagytam otthon. A fényképezőkábelt. Picit meg is ijedtem hirtelenjében, DE rájöttem, hogy annyira okos a gépem, hogy van benne kártyaolvasó! Még szerencse... Egyenlőre más nem ugrott be, de azért ha jobban belegondolnék tuti lenne még 1-2 dolog. Úgyhogy inkább nem fogok... :)

Próbáltam csinálni néhány fotót, de mivel este utaztam annyira nem lettek jók. Viszont gyönyörű volt a táj. Kis hazánk fényei olyanok voltak, mintha karácsonyi kivilágítást láttam volna. Már komolyan vártam, hogy jön az utaskísérő néni, mikulássapiban, és forralt borral meg mézeskaláccsal kínál. Erre jött a répás szendvics... Frankfurt is szép volt, bár itt már picit ködös volt az idő, úgyhogy kevesebbet láttam.

A repülés során kiszúrtam egy vicces hibát a gépen. Ez az előttünk levő szék támlájára van írva, a lehajthatós "asztalkára". Hát...még jó, hogy nem világnyelv a magyar, különben még kellemetlenebb lenne:

Holnap tovább indulok, estefele már az új helyemet is elfoglalom vélhetőleg! :)