Helló Mindenki!

Mindenkit üdvözlök újra itt a blogomon! J Mióta nem írtam, azóta rengeteg dolog történt. Ezért is nem írtam… Húsvét előtt hazamentem 12 napra, aztán mikor visszajöttem Peti (a barátom) is jött egy hét nyaralásra. A családdal a viszonyom nem túl jó, illetve ők ugyanolyanok, mint eddig, csak én nem szívelem őket! De erről majd később… Tegnap volt az angol királyi esküvő, ma meg a holland királynő szülinapja. Azt hiszem dióhéjban ennyi…

Tehát kezdjük az elején a történéseket… Eddig elég nehezen vettem rá magam, hogy írjak valamit, de talán ez azért volt, mert márciusban nem sok minden történt, aztán meg túl sok minden és nem volt időm semmire, nemhogy blogot írni…

Március végén voltam egy marketing héten, aminek a témája a sör volt, mi más is lett volna itt Belgiumban (ja, mondjuk még a csoki lehetett volna). 4 napos volt a ’hét’, diákszállón laktunk kaptunk kaját, stb., és mivel a suli partner intézménye szervezte gondoltuk nem kell fizetnünk ezekért, csak az utazást. Összességében egész jó volt. Aztán két héttel utána kaptam egy e-mailt, hogy köszi a részvételt, akkor 99 €-t erre a bankszámlára kérnénk! Hát… így már annyira nem is tetszik, de most komolyan.

Aztán április 6-án hazamentem. Jó volt újra otthon, megtudtam a legfontosabb híreket, hogy bezárt a Kávé Színház és hogy tombol a ’Mizu’ láz… :D Furcsa volt újra élőben látni a barátaimat, meg a családomat, és nem Skypeon, de könnyen hozzászoktam, hogy nem akadozik amikor beszélnek és nem fagy be a kép sem… Apró örömök! J

Április 18-án jöttem vissza, Peti 19-én jött. Ő egy hétig volt itt, és nagyon jó volt minden. Még az idő is iszonyat jó volt, Belgiumhoz képest szinte egyedülálló. Le is égtem picit. Ki gondolta volna, hogy Belgiumban kell naptej?! Sokat kirándultunk, elnéztünk Gentbe, Brugesbe, Ostendebe (tengerpart) és Antwerpenbe is. Meglátogattuk a királyi üvegházakat is, ami csak áprilisban és májusban van nyitva, kb. 3 hétre. Nekem nagyon tetszett, rengeteg szép virág, fa és egyéb növény volt. Megcsináltuk a képregény túrát[1] itt Brüsszelben, ami elkalauzolt minket olyan helyekre is, amelyeket a turista könyvek nem feltétlenül említenek. Megtapasztalhattuk, milyen érzés kisebbségnek lenni egy európai nagyvárosban a sok arab és fekete ember között… Brüsszel egyébként egy elég érdekes város, de ezt egy későbbi bejegyzésben fogom kifejteni.

Mikor Peti elment az nagyon rossz volt… Pedig már ’csak’ 49 nap van vissza, hogyha június 18-án hazamegyek, amire van esély. Mikor kijöttem azért volt rossz, mert nem tudtuk mi lesz, hogy lesz; most meg azért volt rossz, mert pontosan tudjuk mennyire nehéz így… Visszajönnöm is nehéz volt, ha lett volna választásom tuti nem jövök, viszont most meg jól érzem magam, mert itt vannak az itteni barátaim. Szóval elég vegyes érzéseim vannak néha, de nem nagyon szabad ilyenekbe belegondolni. Egyrészt, mert nem sok értelme van, úgyis itt kell lenni a vizsgák végéig, másrészt meg mert már nagyon kevés van vissza, amit ki kell élvezni a lehető legjobban.

Újabban szinte mindennap járok edzeni, elvégre mégiscsak a nyakunkon van már a nyár… J Ja, igen a családról még nem írtam… Ha esetleg valaki kijönne, akkor nem ajánlom neki ezt a családnál lakom és néha vigyázok a gyerekekre megoldást. Kihasználnak. Sok mindent tudnék mondani róluk, de azt hogy korrektek, hát… azt nem! A múlthéten összeismerkedtem a lakótársaimmal; egy francia lány, Juliette, és egy szlovák fiú, Daniel. Ők mesélték, hogy az anyuka alapból úgy mutatott be, hogy aki itt lakik lány ő egy au-pair (azaz babysitter), hát akkor talán nem nekem kéne fizetnem. Alapvetően minden reggel én keltem a kicsiket (felöltöztetem és reggelit késztek nekik), és minden kedden este vigyázok rájuk, mert ők valami szektába mennek. De már ehhez hozzájött a vasárnapi templomba járás is, tehát vasárnap délelőtt. Ez nem minden, mert spontán felhívogat a nő, hogy MOST tudnál-e vigyázni?! Hát… kössz! Ha ’csak’ egy órácskára kell vigyáznom rájuk, akkor az általában inkább 2-2,5 órát jelent.  Sakk matt helyzetek, mivel nem hagyhatom itt a 3 pici gyereket, hiába kell mennem valahova.

Eddig elég kedves és toleráns voltam, mert mikor jötte Peti akkor itt alhatott. De persze emiatt is voltak gondok. Ugyanis én mielőtt lefoglaltam volna ezt az egész szállásdolgot, mondtam a nőnek, hogy lesz egy hét, amikor jönne majd a barátom. Erre úgy válaszolt, hogy ’persze, természetesen!’  A félév során többször emlékeztettem erre, akkor sem volt semmi fennakadás. Aztán mielőtt hazamentem szóltam, hogy akkor 19-én jön majd… Erre visszakérdezett, hogy nem lehetne-e, hogy hotelbe megyünk? Tényleg köpni, nyelni nem tudtam, pedig nem sokszor van ilyen velem. Aztán elmagyaráztam neki tényleg udvariasan, hogy mégis ezt most miért?! És hogy drága a hotel, meg amúgy is megbeszéltük már ezt régen, DE kreatívabb volt annál, hogy belenyugodjon és megkérdezte, hogy pl. egy barátomnál nem tudom-e elszállásolni… Hát, ezen tényleg elpattant az agyam, de semmit nem csináltam, csak közöltem, hogy itt lesz 19-26-ig. Elképesztő.

                Na jó, most hogy megvolt a panaszkodás 5 perce el is búcsúzok! A következő bejegyzésre nem kell ennyit várni, mint erre ígérem! ;)

Mindenkinek puszi, aki érettségizik, meg vizsgázik annak sok sikert! J