Ha úgy döntesz, hogy külföldön fogsz élni egy kis időre, akkor gondolni kell arra is, hogy esetleg szükséged lesz étkezned néha. Mivel egy másik országban vagy sajnos, vagy szerencsére fel kell venni az adott nemzet étkezi szokásait, ami esetenként igen eltérő Anyukád főztjétől. Kedves fogadócsaládommal betekintést nyerhettem egy belga család étkezési szokásaiba.

A legfőbb különbségek számomra:

·         sokkal több zöldséget fogyasztanak

·         sokkal kevesebb fűszert használnak

·         nem nassolnak, napi 3 főétkezés van, és max. 1-1 gyümölcsöt esznek az étkezések között, bár azt sem nagyon.

Családon belül:

Reggeli:       valamilyen teljes kiőrlésű müzli, esetenként egy sonkás, mézes, lekváros, vagy füstölt lazacos kenyér, tea (de szigorúan cukor nélkül, tejjel), ananászlé (nagyon ritkán narancslé).

Ebéd: hétköznap valami gyorsan elkészíthetőt esznek, pl. szendvics,               vagy tészta, amit kaspókban árulnak... 

                           A szendvicshez nagyon finom szendvicskrémek kaphatók, pl.                 tonhalas, csirkés különféle fűszerezéssel (curry, andalúz, portugál,       provence-i), zöldséges, stb.

 Vacsora:      a családom például minden este főz valamit, mindig meleget eszünk.

Előétel: potage, ez egy nagyon sűrű zöldségleves. Először megfőzik a zöldségeket, krémsajtot adnak hozzá, majd összeturmixolják. Kicsit emlékeztet a főzelékre, de ugye nincs benne semmi, gyakorlatilag csak egy pép. Eleinte idegenkedtem, de mára már nagyon szeretem (kivétel a lestyánosat), a répás a kedvencem. Mindegyik alapja a krumpli és ehhez jön hozzá egy szabadon választott zöldség, vagy több, pl. répa, lestyán, brokkoli… A potage után gyakran eszünk valamilyen salátát baguettel.

Főétel: Ratatuillle: ezt leginkább a magyar lecsóhoz tudnám hasonlítani. Alapja a paprika, paradicsom meg hagyma, paradicsomos szósszal összefőzve. Ők nem tesznek bele bacont, rizst (tarhonyát), vagy tojást sem. A ratatuillet általában rizzsel esszük, vagy tojásrántottával, néha valamilyen sülthússal.

Bárány comb: elég sokszor van bárány. Múltkor beszélgettünk az apukával és kérdezte h otthon milyen húsokat eszünk, és meglepődött, hogy nálunk otthon nem annyira divat a bárányhús. Itt mindennapos.

Steak: hát igen… kint létem alatt sikerült összebarátkoznom a félig átsütött véres húsokkal. Ezért már megérte kijönni, nem?! J Rám való tekintettel jobban megsütik, mint amennyire szívük szerint tennék, de normál helyzetben szinte nyersen eszik, ami egy kicsit kiábrándító számomra, de azért ők is és én is alkalmazkodtam. Ehhez párolt zöldbabot, vagy rizst, vagy párolt sóskalevelet készítenek. (Bár egyik húst sem sütik át rendesen az én normám szerint.)

A többi ételhez nem hiszem, hogy bármit is magyaráznom kéne: zöldséges lasagne, tészta, szószos husi, grill csirke (de meglepő, hogy kevés csirkét esznek és nincs rendes leves, meg főzelék).

Desszert: sajt(ok): ha kinyitom a hűtőt legalább 6-7 féle sajt van benne mindig. Kecskesajt, a brüsszeli speciális sajt (amit min. 6 hónapig érlelnek, de nem ritka az 1 év sem), hollandi sajt, feta, mozzarella, és krémsajtok. Ha nem sajtot, akkor gyümölcsöt csipegetünk.

Családon kívül:

Belgiumnak van néhány nevezetes étele, amiket ebben a bejegyzésben mindenképp meg kell említeni. Ilyen például a sült krumpli és a gofri. A sült krumplit olyan sokszínűen fel tudják használni, hogy némelyik tényleg meglepő, mint például a „Mitraillettes”, ami egy óriáskiflit jelent tele sült krumplival, kevés salátával, hagymával és hamburgerhusival, meg 5 kiló szósszal. Ezt még nem volt merszem kipróbálni, de a blogért mindent! Tegnap este megkóstoltuk, és nagyon finom volt, csak ajánlani tudom. Inkább ezt venném meg 4€-ért, mint egy gofrit… Íme, a kép:

Gofri: a belvárosban nagyon sok helyen lehet venni. A natúr gofri 2€ körül van, de ha már extrábbat akarunk enni, akkor többet kell rászánni, mondjuk olyan 4-5€-t. Ilyenkor kérhetünk rá epret, banánt, nutellát, lekvárt, satöbbi tejszínhabbal.

Quick: ez egyenlő a mekivel, csak a francia megfelelője. Nem is érdemes neki nagyobb reklámot csapni…

Inni pedig csakis a verhetetlen belga söröket szabad! Mivel nem szeretem a söröket, és nem is vagyok egy nagy szakértő a témában, ezért javaslom, hogy aki nem hiszi, az járjon utána... ;)

 Remélem segíteni tudtam a döntésben, hogy ki mit kérjen, ha esetleg Brüsszelben jár.

Jó étvágyat!  J

Sokat gondolkoztam ezen a bejegyzésen, mivel ez nagyjából tükrözi a Brüsszelről kialakult véleményem. Vegyes érzelmek kötnek ehhez a városhoz; néha nagyon szeretem, néha meg nem nagyon, tehát átlagban semleges…  J

Mikor kiérkeztem nagyon tetszett, és egyben iszonyatosan meglepett, hogy mennyi bevándorló él itt a világ minden pontjáról. A belvárosban annyi „külföldi” van, hogy kisebbségnek érzem magam, itt „Európa fővárosában”. Nyilván pont ezért jönnek ide sokan, mert több lehetőséget remélnek, részben a nyelvi sokszínűség, illetve az Unió adta lehetőségek miatt is.

Belgiumban 3 hivatalos nyelv van: francia, holland, német. Ezeken kívül mindent kiírnak, bemondanak angolul is, tehát gyakorlatilag 4 nyelvet használnak. Ezekhez hozzájön a többi, nem hivatalos, de igen gyakran használt nyelv is, mint például a spanyol, arab, török, japán, kínai, stb. Én még nem utaztam úgy metrón, villamoson vagy buszon, hogy ne hallottam volna ezeket a nyelveket. Néha a magyarral is lehet találkozni, de nem túl gyakran. Az EU negyedben pl. csak angolul beszélnek, ha valakit leszólítok az utcán, tényleg olyan érzés, mintha Angliába csöppentem volna hirtelen. Egyébként Brüsszelen belül általában a francia a leggyakrabban használt nyelv, a lakosság több mint 77%-a beszéli.

Rengeteg szép műemlék, épület, szobor, Grand Place, Atomium, stb. van Brüsszelben, amiket tényleg érdemes megcsodálni. A megszámlálhatatlanul sokfajta sör, amiket meg kell kóstolni, a gofrival és a sült krumplival együtt. Sőt, valakinek ez a kulturális sokszínűség is biztos nagyon tetszik, bár az nem én vagyok. J Persze ilyen rövidtávon (6 hónap) nem rossz, és érdekes megtapasztalni egy ilyen közeg mindennapjait, de azért itt nem szívesen élnék például családdal és főleg nem gyerekekkel. Persze nem egész Belgium ilyen, én Brüsszelben lakom, csak erről tudok konkrétan beszélni. Gondolom a kisebb városokra ez nem érvényesül, mint ahogy otthon is Budapest és a többi város között is hatalmas különbségek vannak.

 Az itteni lakosok előszeretettel mondják úgy Németországtól keletre fekvő országokra, hogy „balkán”, ami azért tudjuk, hogy kicsit odébb van. Azt, hogy Magyarországra azt mondják… hát nehezen, de talán el tudom hinni, hogy a nyóckerben vannak kicsit balkánibb részek és arra értik. De hogy Ausztriára is ráhúzzák, egy kicsit erős. Főleg, hogy olyanok is használják a balkáni szót, akiknek a saját országukban szerintem áramellátás, vagy csatornarendszer sincs. Viszont nem tudok elképzelni egy olyan helyzetet sem a mi kis „balkáni” országunkban, ami itt nap, mint nap megtörténik. Például csak egy aranyos történet Európa fővárosából; mikor Peti itt volt elmentünk a belvárosban egy (természetesen) török étterembe gyrost enni, és míg eszegettünk bejött egy hölgy babakocsival és közölte velem, hogy ne izguljak, csak kicseréli a gyerek pelenkáját. Először azt hittem, hogy rosszul értettem, és nem is foglalkozunk vele. De TÉNYLEG kicserélte a pelenkát (nem akarom elemezni mi volt benne), úgy hogy tőle 1 méterre ettünk!!! Persze azt is elmondhatnám, hogy itt a szemetet csak úgy zacskóstól kiteszik az utcára, ahol halmokban díszeleg, függetlenül a helyszíntől. Nem okoz gondot egy kávézónak a saját teraszuk mellé kitenni egy óriás szeméthalmot. Ilyenkor hol van az ÁNTSZ?! J 

A város északi részét tartják a legveszélyesebbnek. Kinézetre különösebben én nem érzékeltem ezt, de azt tudom, hogy a helyi BKV elég gyakran tüntet úgy, hogy azon a részen nem indítanak járatokat. Ezt azért csinálják, mert sok verekedés, vandálkodás helyszíne észak. Márciusban egy metróvezetőt is megvertek, akkor teljesen leállt a tömegközlekedés az egész városban emiatt. Illetve a belváros még elég necces környék, ez viszont már a saját tapasztalat is. Tele van bedrogozott hajléktalanokkal, transzvesztitákkal sem nehéz találkozni, hogy csak 1-2 érdekes dolgot mondjak.

Egyébként érdekesség, hogy Brüsszelben csak péntek és szombat éjjelente van éjszakai tömegközlekedés, akkor is csak 1:15 és 2:45 között, minden órában 2 busz, 11 vonalon. Igen… a mi kis „balkáni” fővárosunkban kicsit gyakrabban és mindennap jár, illetve több mint 30 különböző vonalon.

Összegezve

Brüsszel egy érdekes város, rengeteg látnivalóval. Ha az ember csak nyaralni jön, a fent említettekből szinte alig érzékel valamit, viszont kicsit hosszabb távon ezek már szembetűnnek. Persze nem győzöm hangsúlyozni, hogy semmi konkrét bajom nincs a várossal, egyszerűen így látom a dolgokat. Jártam már 1-2 helyen, van összehasonlítási alap. Ha egy szóval kellene jellemeznem, akkor azt mondanám, hogy Bábel. Azt hiszem, ezzel lefedek mindennemű sokszínűséget; legyen az kulturális, nyelvi, vallási, szexuális (vagy hogy is mondjam), satöbbi…

Köszönöm a figyelmet! J

 Helló Mindenki!

Mindenkit üdvözlök újra itt a blogomon! J Mióta nem írtam, azóta rengeteg dolog történt. Ezért is nem írtam… Húsvét előtt hazamentem 12 napra, aztán mikor visszajöttem Peti (a barátom) is jött egy hét nyaralásra. A családdal a viszonyom nem túl jó, illetve ők ugyanolyanok, mint eddig, csak én nem szívelem őket! De erről majd később… Tegnap volt az angol királyi esküvő, ma meg a holland királynő szülinapja. Azt hiszem dióhéjban ennyi…

Tehát kezdjük az elején a történéseket… Eddig elég nehezen vettem rá magam, hogy írjak valamit, de talán ez azért volt, mert márciusban nem sok minden történt, aztán meg túl sok minden és nem volt időm semmire, nemhogy blogot írni…

Március végén voltam egy marketing héten, aminek a témája a sör volt, mi más is lett volna itt Belgiumban (ja, mondjuk még a csoki lehetett volna). 4 napos volt a ’hét’, diákszállón laktunk kaptunk kaját, stb., és mivel a suli partner intézménye szervezte gondoltuk nem kell fizetnünk ezekért, csak az utazást. Összességében egész jó volt. Aztán két héttel utána kaptam egy e-mailt, hogy köszi a részvételt, akkor 99 €-t erre a bankszámlára kérnénk! Hát… így már annyira nem is tetszik, de most komolyan.

Aztán április 6-án hazamentem. Jó volt újra otthon, megtudtam a legfontosabb híreket, hogy bezárt a Kávé Színház és hogy tombol a ’Mizu’ láz… :D Furcsa volt újra élőben látni a barátaimat, meg a családomat, és nem Skypeon, de könnyen hozzászoktam, hogy nem akadozik amikor beszélnek és nem fagy be a kép sem… Apró örömök! J

Április 18-án jöttem vissza, Peti 19-én jött. Ő egy hétig volt itt, és nagyon jó volt minden. Még az idő is iszonyat jó volt, Belgiumhoz képest szinte egyedülálló. Le is égtem picit. Ki gondolta volna, hogy Belgiumban kell naptej?! Sokat kirándultunk, elnéztünk Gentbe, Brugesbe, Ostendebe (tengerpart) és Antwerpenbe is. Meglátogattuk a királyi üvegházakat is, ami csak áprilisban és májusban van nyitva, kb. 3 hétre. Nekem nagyon tetszett, rengeteg szép virág, fa és egyéb növény volt. Megcsináltuk a képregény túrát[1] itt Brüsszelben, ami elkalauzolt minket olyan helyekre is, amelyeket a turista könyvek nem feltétlenül említenek. Megtapasztalhattuk, milyen érzés kisebbségnek lenni egy európai nagyvárosban a sok arab és fekete ember között… Brüsszel egyébként egy elég érdekes város, de ezt egy későbbi bejegyzésben fogom kifejteni.

Mikor Peti elment az nagyon rossz volt… Pedig már ’csak’ 49 nap van vissza, hogyha június 18-án hazamegyek, amire van esély. Mikor kijöttem azért volt rossz, mert nem tudtuk mi lesz, hogy lesz; most meg azért volt rossz, mert pontosan tudjuk mennyire nehéz így… Visszajönnöm is nehéz volt, ha lett volna választásom tuti nem jövök, viszont most meg jól érzem magam, mert itt vannak az itteni barátaim. Szóval elég vegyes érzéseim vannak néha, de nem nagyon szabad ilyenekbe belegondolni. Egyrészt, mert nem sok értelme van, úgyis itt kell lenni a vizsgák végéig, másrészt meg mert már nagyon kevés van vissza, amit ki kell élvezni a lehető legjobban.

Újabban szinte mindennap járok edzeni, elvégre mégiscsak a nyakunkon van már a nyár… J Ja, igen a családról még nem írtam… Ha esetleg valaki kijönne, akkor nem ajánlom neki ezt a családnál lakom és néha vigyázok a gyerekekre megoldást. Kihasználnak. Sok mindent tudnék mondani róluk, de azt hogy korrektek, hát… azt nem! A múlthéten összeismerkedtem a lakótársaimmal; egy francia lány, Juliette, és egy szlovák fiú, Daniel. Ők mesélték, hogy az anyuka alapból úgy mutatott be, hogy aki itt lakik lány ő egy au-pair (azaz babysitter), hát akkor talán nem nekem kéne fizetnem. Alapvetően minden reggel én keltem a kicsiket (felöltöztetem és reggelit késztek nekik), és minden kedden este vigyázok rájuk, mert ők valami szektába mennek. De már ehhez hozzájött a vasárnapi templomba járás is, tehát vasárnap délelőtt. Ez nem minden, mert spontán felhívogat a nő, hogy MOST tudnál-e vigyázni?! Hát… kössz! Ha ’csak’ egy órácskára kell vigyáznom rájuk, akkor az általában inkább 2-2,5 órát jelent.  Sakk matt helyzetek, mivel nem hagyhatom itt a 3 pici gyereket, hiába kell mennem valahova.

Eddig elég kedves és toleráns voltam, mert mikor jötte Peti akkor itt alhatott. De persze emiatt is voltak gondok. Ugyanis én mielőtt lefoglaltam volna ezt az egész szállásdolgot, mondtam a nőnek, hogy lesz egy hét, amikor jönne majd a barátom. Erre úgy válaszolt, hogy ’persze, természetesen!’  A félév során többször emlékeztettem erre, akkor sem volt semmi fennakadás. Aztán mielőtt hazamentem szóltam, hogy akkor 19-én jön majd… Erre visszakérdezett, hogy nem lehetne-e, hogy hotelbe megyünk? Tényleg köpni, nyelni nem tudtam, pedig nem sokszor van ilyen velem. Aztán elmagyaráztam neki tényleg udvariasan, hogy mégis ezt most miért?! És hogy drága a hotel, meg amúgy is megbeszéltük már ezt régen, DE kreatívabb volt annál, hogy belenyugodjon és megkérdezte, hogy pl. egy barátomnál nem tudom-e elszállásolni… Hát, ezen tényleg elpattant az agyam, de semmit nem csináltam, csak közöltem, hogy itt lesz 19-26-ig. Elképesztő.

                Na jó, most hogy megvolt a panaszkodás 5 perce el is búcsúzok! A következő bejegyzésre nem kell ennyit várni, mint erre ígérem! ;)

Mindenkinek puszi, aki érettségizik, meg vizsgázik annak sok sikert! J

Üdv kedves Olvasóim!

Éppen a buszon ülök, és Frankfurt fele haladok, amikor ezeket a sorokat írom. Bár mikor publikálom, már ott leszek…

Megint elég régen írtam legutóbb. Azt hiszem azt ígértem, hogy megpróbálok hetente írni egy bejegyzést. Hát… már rádöbbentem, hogy ez kivitelezhetetlen, szóval módosítom „minden 2-3 hétben megpróbálok írni egyet”-re! J

Hogy miért megyek Frankfurtba? Meglátogatni a Keresztapukámat, csak hogy egy okot mondjak. De azzal is érvelhetnék, hogy mert szünetem van holnaptól, egészen következő hétvégéig. Illetve a szünet az „csak” a jövő hét, de pénteken megint STIB (BKV) sztrájk lesz, ezért nincs már holnap sem tanítás. Jó mi?! Ha sztrájk van, akkor megáll az élet itt, nem ám taxiznak…  Hohooo! :D A legfőbb indok pedig az, hogy kicsit besokalltam a többiek töketlenkedésén. Eddig minden egyes hétvégére terveztünk egy kirándulást, és egy sem valósult meg… Eldöntöttem, hogy a szünetben nem fogok otthon tespedni végig. Úgyhogy tegnap éjjel SMS-ben megegyeztem a fogadóbizottsággal, hogy megyek, megvettem a jegyet és voilá, most itt ülök és gépelgetek. Csak négy napra jöttem, hétfő reggel megyek vissza. Utána elvileg a szünet hátralevő részében Maastrichtba és Luxemburgba megyünk, de ugye nem lehet tudni…

Persze ez is úgy indult, hogy Hollandiába megyünk egy kis városba a karneválra – mert karnevál szünet van, ergo tele van a környék különböző rendezvényekkel-, utána Amszterdamba az egyik volt Erasmusost meglátogatni.  Mondanom sem kell, hogy semmi nem lesz ebből, SEM! :D Remélem értitek, miért mondtam, hogy picit idegesítő már ez a ’teketóriázás’ (de szép szó!).

Változatlanul minden rendben, szeretek itt lenni. A család kedves, idő javulgat, stb. stb. (lásd. előző bejegyzésben)… Raphael (kisöcsikém) annyira aranyos, és úgy szeretjük egymást, hogy elkezdtem azon gondolkozni, hogy hogyan fogom hazavinni. J

Fú, képzeljétek mi történt a minap… Végre van egy izgi sztori a tarsolyomban!

Estefele beültünk a többiekkel egy helyre, utána olyan 9 - fél 10 fele elindultunk haza. Azon a napon pont nem jött egyik barátnőm sem, akivel egy metróvonalon lakunk… Zötyögtem hazafele, amikor felszállt egy kevésbé szimpatikus fiatalember. Különösebben semmi konkrét hibája nem volt, csak olyan… bizarr volt. Egy megállóval az enyém előtt, amikor megszólalt a „kérjük vigyázzanak, az ajtók záródnak!” sípolás, kitépte az ajtó mellett ülő lány kezéből a táskáját és elfutott. Persze a lány sikított, és akkora lélekjelenléte volt, hogy utánaszaladt, pedig már tényleg majdnem becsukódtak az ajtók. A sztorit nem tudom folytatni, mert nem szálltam le megnézni, hogy végződik. Annyira elképedtem, de főleg a többiek reakcióján. Úgy reagáltak, hogy nem reagáltak, a „nem láttam és nem hallottam semmit” stratégiát választották… Szánalom. Én voltam az egyetlen, aki elővette a telefont, hogy segítséget hívjon, csak rájöttem, hogy nem tudom a kinti rendőrség számát… (azóta tudom, hogy a 112-t bárki, bárhonnan, bármikor hívhatja!) Körbenéztem és tényleg rezzenéstelen arccal ült mindenki a helyén. Egyedül egy srác volt még rajtam kívül, akin láttam, hogy mindjárt szrtókja lesz. Hozzátenném, hogy az összes metró be van kamerázva, és egy szinte hibátlan kerületben lakom. Persze tudtam, hogy létezik bűnözés ebben a városban is, csak azért nem lát ilyet az ember mindennap (jó esetben). Az ironikus rész az egész történetben az, hogy amikor vártam a metróra bemondták, hogy vigyázzunk az értékeinkre, mert zsebtolvajok ólálkodhatnak a metró területén… Égi jel, vagy karma? Ki tudja… mindenesetre elég durva volt…

Mindezek ellenére ne pánikoljon be senki, Anyu, Apu Ti se! Vigyázok magamra és leginkább többen közlekedünk. Ez az eset bárhol megtörténhetett volna, bárkivel.

Most 19.30 van, és csak most kezdett sötétedni… Jó érezni, hogy közeledik a tavasz! J

Mindenkinek kellemes március 15-i szünetet kívánok, amennyiben addig nem jelentkeznék! 

  Kedves Olvasóim! 

Ezer meg egy éve írtam utoljára, már azt is nehezen találtam meg, hogy hol kell új bejegyzést kezdeni... Rengeteg dolog történik itt, egyszerűen nem lehet unatkozni. Néha csak arra vágyom, hogy egy picit alhassak! :D Az egyik spanyol fiú jól megfogalmazta az Erasmusos diáklét lényegét: "ami otthon egy hét, az itt egy napnak felel meg", és tényleg. Délelőtt iskola, néha délután is, aztán a városba megyünk. Vagy csak sétálni, vagy beülni valahova, akármi. Ezért sem írtam eddig, mert mindig este értem haza, és akkor már inkább csak filmet néztem, vagy lefeküdtem aludni. Most megpróbálok egy összefoglalót írni erről az egy hónapról, amióta itt vagyok. 

Rettentő gyorsan telik az idő. Előbb, mikor írtam hogy mióta vagyok itt, akkor először kettő hetet tippeltem. Végig futott az agyamon, hogy nem, azért annál picit több, és már egy hónap, te jó ég!!! Durva. Hát akkor csapjunk a lecsóba:

Iskola: teljesen más az alapfelfogása, mint az otthoni suliknak. Itt leginkább a gyakorlati tudás kerül előtérbe, és a lexikális dolgok kevésbé fontosak. A vizsgák többsége is szóbeli, inkább csak egy beszélgetés, persze azért nem árt tudni az anyagot, de alapvetően arra kíváncsiak, hogy érted-e az összefüggéseket. Sok tárgyból nincs is vizsga, hanem "csak" egy projektet kell csinálni a végén, pl. videót, prezentációt, esszét írni, stb. Az órák csak 75 percesek, ami az elején iszonyú hamar elrepült, viszont most már hozzászoktam, és már néha ez is sok... :) Előre félek már az otthoni 90 perces óráktól! 

Elkezdtem spanyolul tanulni, mivel ingyen van, és tele vagyok spanyolokkal körülöttem, hát szerintem hülyeség lenne nem élni a helyzettel. Egy bibi van, hogy haladó csoport indult csak, mivel már az első félévben elkezdtek tanulni a többiek. Úgyhogy most félévnyi anyagot tanulok pár hét alatt, de szerencsére nagyon segítőkészek a spanyolok, úgyhogy nem lesz gond remélem!  :)

Mindennapok: Tényleg rettentő pörgős egy napom. Reggel viszonylag korán kelek, mivel fel kell ébresztenem a kicsiket, utána vagy megyek suliba egyből, vagy még van egy kis időm. Aztán délután beülünk valahova, vagy sétálunk. Az elmúlt egy hétben gyönyörű idő volt, úgyhogy muszáj volt élni a lehetőséggel és szinte mindennap bóklásztunk valahol.

Ez a Delirium Café, ami Brüsszel egyik leghíresebb bárja. Hatalmas a sör választéka, a rekordok könyvébe is bekerültek emiatt.

Hétvégente mindig megyünk bulizni valamerre, mondjuk a többi napokon is, csak hétközben azért visszafogottan, és időben hazamegyünk, mert ugye a tanulás az első! :) Budapest után szinte hihetetlen, hogy miért nincs éjszakai tömegközlekedés itt? Péntek és szombat éjjelente van éjszakai busz, akkor is csak félóránként, és éjféltől három óráig, de az első metró leghamarabb fél 6-kor megy. Ilyen feltételekkel persze hogy nincs éjszakai élet. A taxit megemlíteni is kár, mert nagyon drága, főleg nekem, mivel a kertvárosban lakom.

Lakás, család, gyerekek: jól kijövök mindenkivel. Bár mostanában a kislány valamiért nem szeret annyira, mint előtte, de cserébe a kisfiú imád. Igazából csak magának könnyítené meg az életet, ha szeretne, engem különösebben nem büntet ezzel. :) Persze nem azt mondom, hogy jó így, de szinte csak reggelente találkozok velük, amikor felöltöztetem őket, és reggelit készítek nekik. Mire haza érek már, általában alszanak.

Erasmusosok, barátok: Ide akár azt is írhattam volna, hogy "család", mivel nagyon kis összetartó közösség kovácsolódik napról napra. Persze nem mindenki része ennek, de azért alapvetően nyíltak és barátságosak az emberek. Mondjuk, egymásra vagyunk utalva itt kint, úgyhogy más lehetőség nagyon nincs is, ha kellemesen akarjuk eltölteni ezt a félévet! :) Nekem a spanyolok a legszimpatikusabbak, mert ők a legkedvesebbek. Szinte bármit kérhetnénk tőlük, segítenének. Mivel ők egy teljes évre jöttek -itt voltak az előző szemeszterben is-, így ismerik már a várost és terelgetnek minket is. Egyébként elég vegyes a társaság; vannak spanyolok, szlovákok, brazilok, franciák, lettek, egy német lány, osztrák lány, cseh lány, portugál fiú, és mi, magyarok. Tényleg nagyon jó kis társaságot alkotunk! 

Brüsszel: A város nagyon szép. Még nem hódítottam meg teljesen, mindig látok valamit, amit eddig még nem. Belgium híres a képregényeiről, ezért néhány ház falára randomra van festve egy mese részlet. Nagyon kis hangulatosak ezek a rajzok...

Most, hogy jó idő volt a helyi lokálok is megteltek, az emberek kiültek a teraszokra és ott söröztek. Tényleg nagyon kellemes ilyenkor a város.

Ja igen... Van egy "Belgium & Brussels at the heart of Europe" nevezetű óránk, ami gyakorlatilag városnézés. Minden második héten kirándulni megyünk majd, azokon az órákon pedig, amiket az iskolában tartunk, azokon a nevezetességekről mesél a tanár. A vizsga itt is projekt munka; videót kell csinálni az országról ahogy, mi látjuk. Szerintem ezekkel a projektekkel sokkal több tudást sajátítunk el egyébként, mint a klasszikus tanulással. Úgyhogy ha bárki jönne Brüsszelbe, akkor mindenképpen szóljon és tartok neki egy ingyenes városnézést! ;)

Egyéb: Összegezve nagyon jól érzem magam, sikerült beilleszkednem. Nem mondhatnám, hogy sok minden hiányzik, feltaláltam magam itt is. Na jó, azért mégis... pl. hiányzik a vezetés, az éjszakai BKV rendszer, a nassolás és persze a családtagok is egy "kicsit"! :) 

Majdnem elfelejtettem: mindenkinek nagyon boldog Valentin napot!!! :)

 Helló Mindenki!

Tegnap este megérkeztem Brüsszelbe, na de ne szaladjunk ennyire előre! 

Pénteken Frankfurtban aludtam, és másnap továbbindultam Brüsszelbe, immár kocsival Keresztapukám társaságában. Szombat délelőtt még kicsit bóklásztunk a városban, megvettünk még minden fontos dolgot a félévre és így indultunk délután kettő óra magasságában. Az út itt is zökkenőmentes volt, leszámítva a kezdeti nehézségeket, de hamar minden egyenesbe jött. 

Ezt a képet Frankfurtban csináltam, az egyik felhőkarcolóról. Ez volt a harmadik alkalom, hogy ott voltam, de mégis még mindig nagyon magával ragadnak ezek az eszméletlen nagy épületek.

Egyébként a felhőkarcolókban többnyire bankok, irodák működnek. Frankfurt egy olyan város, ahol nem kell meglepődni, ha látsz 1-2 Aston Martint az utakon, a Porschekra már fel sem figyeltem, mivel a mi utcánkban csak 3 volt (és nem azért mert egy Porsche kereskedés mellett laktam), szóval ez már el sem érte az érdeklődési küszöbömet. A BMW meg kifejezetten népautónak számít, de azért tegyük hozzá, hogy ez a város fontos kereskedelmi és pénzügyi központ; ergo akad pénz azért.

Kora délután bepakoltuk a cuccaimat az autóba. Lefotóztam a bőröndöket, meg táskákat, mert szerintem kicsit megrettentően sok így összességében nézve. A képről lemaradt még egy gurulós bőrönd, mert azt nem vittük fel a lakásba, de ezt csak halkan merem mondani... :) Íme a kép:

Amikor megérkeztem az itteni családom nagyon kedvesen fogadott. (Akik nem tudnák, nekik összefoglalom: családnál lakom, ahol 3 kisgyerek van. A legkisebb olyan négy hónapos körül van, a középső 2,5 éves, a legnagyobb pedig 3,5. A családban van még egy 2 hónapos berni pásztor kutyus is. Szóval így kisgyerekekkel, meg a kutyával egy olyan boldog kis család képét festjük, hogy nehéz szavakba önteni... :D)

 Ma egész sokat vigyáztam már a két nagyobbik gyerekre, meg játszottunk is. Egyenlőre nagyon aranyosak és kedvesek. A kisbabával nem kell foglalkoznom, mivel ő még túl pici. A kislányt Hélènnel, a kisfiúk meg Raphaëlnek hívják. 

Ő a kutyus, akit Argosnak hívnak (ha jól értettem). Egyébként ezen a képen nem látszik, hogy milyen kis picike még.  

 Délután sétáltam egy picit itt a környéken. A suli tényleg nagyon közel van, a Google Maps szerint 9 perc gyalog, de szerintem 5. Sosem laktam még ennyire közel isihez, de azért nem lesz fura megszokni, hogy nem kell egy-egy órát számolni az utazásra. Az utcánk másik végén pedig egy sportközpont található, elég komoly felszereltséggel. Fehérváron majdnem összesen nincs ennyi pálya, mint itt ebben a városrészben külön. Nem jegyeztem meg, de láttam hokipályát, 5 teniszpályát, 4 vagy 5 focipályát, játszótereket, kézi pálya, röpi pálya, satöbbi, satöbbi...

Mikor kijöttem azt hittem tudok franciául. De tévedtem. A tudásom lekorlátozódott az írás, olvasás és megértés készségekre, mert beszélni olyannyira nem tudok egyenlőre, hogy minden mondatomat ötször át kell gondolnom, mielőtt kimondom. Ja, és persze még akkoris hibás lesz. Kár hogy nem lehet megbeszélni minden este a következő napi témákat, mert akkor kidolgoznám előre... Este vacsorakor már egész sokat beszéltem a szülőkkel egyébként. Néha-néha kijavítgatnak, de szerintük nincs semmi baj, és simán belejövök majd. Hát...úgy legyen! :)

Kettő dolog van, ami picit negatív. Az első, hogy iszonyat hideg van bent, pedig van fűtés. Az első dolog, amit be akartam szerezni, az egy hősugárzó volt. Vagy kettő. Szereztem egyet kölcsönbe, de inkább eltettem az ínségesebb időkre, meg hát nem lenne rossz, ha valamennyire hozzászoknék, hogy itt sosem lesz 24 fok, de még 20 sem... :D A másik meg az, hogy engem a nehezen záródó, esetleg sehogyan sem záródó ajtók mindig megtalálnak. Vagy én őket. Felér egy kisebb edzésnek, mire be tudom zárni a bejárati ajtót... Na mindegy, végülis gyakorlat teszi a mestert. 

 Holnap veszek SIM kártyát, úgyhogy új számom lesz. Körbenézek egy kicsit a környéken, csak most másik irányba fogok menni, illetve veszek pár dolgot még. 

Köszi mindenkinek aki követi a blogot! Nagyon jól esik, hogy ennyien olvastátok már az első bejegyzést, többen reagáltatok is. Mikor felmerült bennem, hogy blogolni fogok, eleinte csak kb. 5-6 emberre számítottam, ehhez képest már az előzőt majdnem negyvenen olvasták! :)

Zárásként egy képet teszek ide. Ebben a házban tengetem mindennapjaimat az elkövetkezendő közel 160 napban. Az emeleten, jobbról 3 ablak az én szobám ablakai.

Kedves Olvasóim! :)

Megtörtént amire régóta vártam, készültem... Elindultam Brüsszelbe! :)

Repülővel jöttem, mivel ezt találtam a legkedvezőbbnek, leggyorsabbnak, stb. Első etapban Frankfurtig utaztam, mivel Keresztapukám kihozott egy bőröndnyi cuccot már karácsony körül. Egyesek szerint picit sok holmim van, de azért én még gond nélkül tudtam volna pakolni, bár így is kiraboltam kis családom gurulós bőrönd készletét...Kicsit féltem is, hogy ennyi kézipoggyásszal nem fognak felengedni, mert a megengedett felvihető táska az 1 (max. 10 kilós), de én kettő táskát és egy szatyrot hoztam. A gépen gördülékenyen ment minden; kaptunk inni, enni szokás szerint (bár a sonkás-répás szendvicset még mindig nem értem, de mindegy), elég hamar megérkeztünk, majdnem 15 perccel a tervezett előtt, ami egy 1,5 órás útnál azért nem rossz...

Az elköszönés könnyebben ment, mint hittem. Azt gondoltam, hogy nagy sírások lesznek, véget nem érő ölelkezésekkel. De szerencsére nem így történt. Adtam mindenkinek 1-1 puszit, és mentem is be. Nem mondom, hogy nem volt rossz, meg mikor telefonáltunk még a becsekkolás után, akkor nagyon elfogott a sírhatnék is, de azért ezerszer rosszabbra számítottam.

Kb. az első negyedórában miután felszálltunk beugrott, hogy mit is hagytam otthon. A fényképezőkábelt. Picit meg is ijedtem hirtelenjében, DE rájöttem, hogy annyira okos a gépem, hogy van benne kártyaolvasó! Még szerencse... Egyenlőre más nem ugrott be, de azért ha jobban belegondolnék tuti lenne még 1-2 dolog. Úgyhogy inkább nem fogok... :)

Próbáltam csinálni néhány fotót, de mivel este utaztam annyira nem lettek jók. Viszont gyönyörű volt a táj. Kis hazánk fényei olyanok voltak, mintha karácsonyi kivilágítást láttam volna. Már komolyan vártam, hogy jön az utaskísérő néni, mikulássapiban, és forralt borral meg mézeskaláccsal kínál. Erre jött a répás szendvics... Frankfurt is szép volt, bár itt már picit ködös volt az idő, úgyhogy kevesebbet láttam.

A repülés során kiszúrtam egy vicces hibát a gépen. Ez az előttünk levő szék támlájára van írva, a lehajthatós "asztalkára". Hát...még jó, hogy nem világnyelv a magyar, különben még kellemetlenebb lenne:

Holnap tovább indulok, estefele már az új helyemet is elfoglalom vélhetőleg! :)