Kiutazás 2.

 Helló Mindenki!

Tegnap este megérkeztem Brüsszelbe, na de ne szaladjunk ennyire előre! 

Pénteken Frankfurtban aludtam, és másnap továbbindultam Brüsszelbe, immár kocsival Keresztapukám társaságában. Szombat délelőtt még kicsit bóklásztunk a városban, megvettünk még minden fontos dolgot a félévre és így indultunk délután kettő óra magasságában. Az út itt is zökkenőmentes volt, leszámítva a kezdeti nehézségeket, de hamar minden egyenesbe jött. 

Ezt a képet Frankfurtban csináltam, az egyik felhőkarcolóról. Ez volt a harmadik alkalom, hogy ott voltam, de mégis még mindig nagyon magával ragadnak ezek az eszméletlen nagy épületek.

Egyébként a felhőkarcolókban többnyire bankok, irodák működnek. Frankfurt egy olyan város, ahol nem kell meglepődni, ha látsz 1-2 Aston Martint az utakon, a Porschekra már fel sem figyeltem, mivel a mi utcánkban csak 3 volt (és nem azért mert egy Porsche kereskedés mellett laktam), szóval ez már el sem érte az érdeklődési küszöbömet. A BMW meg kifejezetten népautónak számít, de azért tegyük hozzá, hogy ez a város fontos kereskedelmi és pénzügyi központ; ergo akad pénz azért.

Kora délután bepakoltuk a cuccaimat az autóba. Lefotóztam a bőröndöket, meg táskákat, mert szerintem kicsit megrettentően sok így összességében nézve. A képről lemaradt még egy gurulós bőrönd, mert azt nem vittük fel a lakásba, de ezt csak halkan merem mondani... :) Íme a kép:

Amikor megérkeztem az itteni családom nagyon kedvesen fogadott. (Akik nem tudnák, nekik összefoglalom: családnál lakom, ahol 3 kisgyerek van. A legkisebb olyan négy hónapos körül van, a középső 2,5 éves, a legnagyobb pedig 3,5. A családban van még egy 2 hónapos berni pásztor kutyus is. Szóval így kisgyerekekkel, meg a kutyával egy olyan boldog kis család képét festjük, hogy nehéz szavakba önteni... :D)

 Ma egész sokat vigyáztam már a két nagyobbik gyerekre, meg játszottunk is. Egyenlőre nagyon aranyosak és kedvesek. A kisbabával nem kell foglalkoznom, mivel ő még túl pici. A kislányt Hélènnel, a kisfiúk meg Raphaëlnek hívják. 

Ő a kutyus, akit Argosnak hívnak (ha jól értettem). Egyébként ezen a képen nem látszik, hogy milyen kis picike még.  

 Délután sétáltam egy picit itt a környéken. A suli tényleg nagyon közel van, a Google Maps szerint 9 perc gyalog, de szerintem 5. Sosem laktam még ennyire közel isihez, de azért nem lesz fura megszokni, hogy nem kell egy-egy órát számolni az utazásra. Az utcánk másik végén pedig egy sportközpont található, elég komoly felszereltséggel. Fehérváron majdnem összesen nincs ennyi pálya, mint itt ebben a városrészben külön. Nem jegyeztem meg, de láttam hokipályát, 5 teniszpályát, 4 vagy 5 focipályát, játszótereket, kézi pálya, röpi pálya, satöbbi, satöbbi...

Mikor kijöttem azt hittem tudok franciául. De tévedtem. A tudásom lekorlátozódott az írás, olvasás és megértés készségekre, mert beszélni olyannyira nem tudok egyenlőre, hogy minden mondatomat ötször át kell gondolnom, mielőtt kimondom. Ja, és persze még akkoris hibás lesz. Kár hogy nem lehet megbeszélni minden este a következő napi témákat, mert akkor kidolgoznám előre... Este vacsorakor már egész sokat beszéltem a szülőkkel egyébként. Néha-néha kijavítgatnak, de szerintük nincs semmi baj, és simán belejövök majd. Hát...úgy legyen! :)

Kettő dolog van, ami picit negatív. Az első, hogy iszonyat hideg van bent, pedig van fűtés. Az első dolog, amit be akartam szerezni, az egy hősugárzó volt. Vagy kettő. Szereztem egyet kölcsönbe, de inkább eltettem az ínségesebb időkre, meg hát nem lenne rossz, ha valamennyire hozzászoknék, hogy itt sosem lesz 24 fok, de még 20 sem... :D A másik meg az, hogy engem a nehezen záródó, esetleg sehogyan sem záródó ajtók mindig megtalálnak. Vagy én őket. Felér egy kisebb edzésnek, mire be tudom zárni a bejárati ajtót... Na mindegy, végülis gyakorlat teszi a mestert. 

 Holnap veszek SIM kártyát, úgyhogy új számom lesz. Körbenézek egy kicsit a környéken, csak most másik irányba fogok menni, illetve veszek pár dolgot még. 

Köszi mindenkinek aki követi a blogot! Nagyon jól esik, hogy ennyien olvastátok már az első bejegyzést, többen reagáltatok is. Mikor felmerült bennem, hogy blogolni fogok, eleinte csak kb. 5-6 emberre számítottam, ehhez képest már az előzőt majdnem negyvenen olvasták! :)

Zárásként egy képet teszek ide. Ebben a házban tengetem mindennapjaimat az elkövetkezendő közel 160 napban. Az emeleten, jobbról 3 ablak az én szobám ablakai.